Évente kb. hány kortárs magyar produkció tud bemutatkozni külföldön?

G.M.: Erre a színházi évkönyv megfelelő fejezete tud pontos számot adni. Mindenesetre a magyar színházi élet nem szerves része az európai körforgásnak, még ha a szabályt erősítő kivételek híre el is fedi a helyzetet. A dunaParttal arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a helyzetben változás csak akkor várható, ha tudatos export-előkészítő munka indul a területen (más művészeti ágak mintájára).

Sz.Gy.: Jelenlétünk szervezetlen, mivel kialakított állami politika nincs mögötte. Jelentős vendégjáték nagyon kevés van. Mégis azt kell mondanom, a külföldi megjelenések száma nem jelentéktelen és legalább 12 társulat valamilyen rendszerességgel képviseli hazánkat külföldön.

Milyen a kortárs magyar előadóművészet ismertsége és megítélése külföldön?

G.M.: Sajnos kevés a húzónév, s egy-egy ilyen beéréséhez (feltűnő indulás mellett) gyakran 3-5 évre is szükség van. Tapasztalható, hogy az egyik siker maga után húzza a másikat, így a Krétakör karrierje sokat köszönhet a Katonának, míg a Pintér Béla társulat iránti fokozódó érdeklődés sem független Schilling társulatának pályafutásától. Ezért is fontos egységesen megmutatkozni, hogy a külföldiek a magyarok közül egymáshoz képest válogassanak, s így valaki(k) mindenképpen lehetőséghez jussanak kinti fesztiválokon.

Sz.Gy.: Attól tartok, eléggé minimális. A hazai export nagyon szervezetlen, és hiányzik a szakmai háttér. Amerikában, ahol ugyan nincs minisztérium, jobb a helyzet, nem beszélve Romániáról, ahol ez egy új terület, de mégis sokkal jobban jelen van a kulturális piacokon, mint mi. Lemaradásunk e téren rohamosan növekszik. Ez gond, mert a lemaradás fajlagos költsége egyre nő. Lásd magyar labdarúgás.

Milyen műfajú és jellegű előadásra van most igény a kortárs előadóművészeti piacon, vagyis elsősorban kik rúgnak labdába külföldön a magyarok közül?

G.M.: A nemzetközi trendek és antitrendek nem különösebben kedveznek a független magyar társulatoknak. A dunaPartos találkozás azért is fontos, hogy az elvárásokkal közvetlenül is szembesüljenek. A közvetlenség, a kreatív térhasználat, az összművészeti megközelítés, az erős színészi jelenlét vagy a magas színvonalú társulati munka elsődleges kritériumok. Természetesen valamennyi színház és fesztivál különböző és egyéni szempontok alapján válogat; egy a közös bennük: színvonalas produkciókat keresnek. Tehát elvileg mindenki előtt nyitva áll az út, hogy a színpadon, majd a tárgyalások során meggyőzze a külföldi partnert, hogy éppen őrá lenne szüksége.

Sz.Gy.: Erre egy egyszerű adatgyűjtéssel lehet rálátni. Az eredetiség, igényesség és személyesség biztosan fontos. A hagyományainkra építő új kezdeményezések több unikumot tartogatnak, mint a tisztán esztétizáló, újszerű törekvések, mert ezekhez nem építettük ki a szükséges hátteret. Ezen háttér nélkül nincs előrelépés.

Hány külföldi résztvevő jelentkezett a platformra, és milyen intézményektől, fesztiváloktól?

G.M.: Célkitűzésünk 50-100 vendég volt, és két héttel a rendezvény előtt már átléptük az alsó küszöböt. Egy első alkalommal, "önszorgalomból" megszervezett eseménynél, tekintetbe véve a bemutatott szféra relatív ismeretlenségét ez jó eredmény. Az utolsó pillanatig dolgozunk, s bízom benne, hogy elérjük az optimális 60-80-as számot. Ám a mennyiségnél fontosabb a minőség, az hogy sok, valóban jelentős, döntéshozó helyzetben lévő csúcsmenedzser jön Budapestre. Így vendégünk lesz többek között Loughlin Deegan (Dublin Theatre Festival), Boo Froebel (Lincoln Center Festival), Magda Gruzinska (Cracow Theatrical Reminiscences), Anja Dirks (Theaterformen), Frie Leysen (Theater der Welt 2010), Samme Raeymaekers (December Dance / Concertgebouw Brugge) Gundega Laivina (New Theatre Institute of Latvia), Laurie Uprichard (IDFI Dublin Dance Festival).

Sz.Gy.: Még remélünk további jelentkezőket. Elsősorban helyszínek vezetői. Tánc területén a The Place, Dublin Tánc Fesztivál, és a La Villette Párizsból.

Mi számít sikernek egy ilyen platform esetén, és hogyan mérhető ez?

G.M.: A platform sikeressége végső soron azon lesz mérhető, hogy a következő 1-2 évben hány meghívás realizálódik a mostani kapcsolatfelvételek nyomán. Tudni kell, hogy a megismerkedéstől a külföldi fellépésig hosszú út vezet, számos buktatóval. A dunaPartnak csupán a találkozás kereteinek megteremtése lehet a feladata, tehát ha a 25 alkotó optimális körülmények között bemutatkozhat, s munkájukat 60-80 külföldi szakember megtekinti, majd a dunaPart klubban lehetőségük nyílik szakmai és informális beszélgetéseken kapcsolatba lépni - mi elvégeztük a dolgunkat. Természetesen igyekszünk azt is tudatosítani, hogy ez csupán a munka kezdete: igyekszünk bevonni a külföldi Magyar Intézeteket, hogy helyben utánkövessék a kialakuló kapcsolatokat, valamint a társulatok számára tréningeken keresztül próbálunk a sikeres kooperációhoz szükséges eszközöket átadni.

Sz.Gy.: Egyfelől már eredmény lenne, ha legalább 80 külföldi eljönne. A szakmai beszélgetések rámutatnának egy-két olyan dologra, amit a szakma ténylegesen feldolgozhatna. Tisztulna a fejükben az, hogy hol is tartanak, merre mehetnének. Konkrét eredmény a meghívások lehetnének, illetve az, hogy a közönség és a média ismét jobban keblére ölelné a kortárs előadóművészetet, mert nem sok levegőhöz jut. Elindulnánk a dunaPart nyomán egy integrációs folyamatba, amely mentén a hazai művészek mind nagyobb számban bekapcsolódhatnának a nemzetközi körforgásba.

2008. október 31.